Miatyánk Máté 6,9-13
-Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... -Igen? -Kérlek, ne zavarj, imádkozom. -De te megszólítottál! -Én téged szólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... -Újra megszólítottál. -Mit csináltam? -Megszólítottál. Azt mondtad: Mi atyánk, aki a mennyekben vagy. És itt vagyok. Mit akarsz? -Ezt nem gondoltam komolyan. Csak elkezdtem mondani a reggeli imádságomat. Minden reggel elmondom a "Miatyánk"-ot. Ezután mindig jól érzem magam. Olyan érzés ez, mintha elvégeztem volna a kötelességemet. -Jó, akkor mondd tovább! -Szenteltessék meg a Te neved! -Egy pillanat. Mire gondolsz? -Ez azt jelenti, azt jelenti... Ó, édes Istenem, nem tudom, mit jelent! Honnan is tudnám? Ez egyszerűen az imához tartozik. Különben mit is jelent ez? -Tiszteletet, szentséget, mindenek felett dicséretet és csodálatot. -Jól hangzik. Eddig sohasem gondoltam erre. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben úgy itt a földön is. -Komolyan gondoltad? -Természetesen, miért ne? -És mit tettél ennek érdekében? -Ennek érdekében? Semmit, úgy hiszem. Sokszor gondolkozom, milyen szép lenne, ha Te itt lent mindent a kezedbe vennél úgy, ahogyan azt ott fent teszed. -Te talán nem vagy a kezemben? -Igen..., járok a gyülekezetbe... -Nem ezt kérdeztem. Hogyan állsz heveskedéseiddel, a türelmeddel? Ezekkel mindig gondod van, nem? És hogyan gazdálkodsz a pénzeddel? Mindig minden csak neked kell? Milyen könyveket olvasol? Mit nézel a tévében? -Ne mondd ezt nekem! vagyok én is olyan jó, mint mások a gyülekezetünkben. -Bocsánat, azt hittem, hogy azt kéred, legyen meg az akaratom. Ha ezt tényleg így gondolod, akkor csiszolnom kell rajtad, és e szerint cselekednem. -Igen, természetesen. Tudom, vannak problémáim. Miután emlékeztetsz, eszembe jut egy pár dolog. -Nekem is. -Eddig ezeken nem sokat gondolkoztam, de azért szívesen megszabadulnék tőlük. Őszintén szólva, szívesen lennék szabad. -Jó. Most, hogy előbbre jutottunk, dolgozzunk együtt! Biztosan lesznek győzelmeink, és büszke lehetek majd rád. -Igen, Uram, de nekem még be kell fejeznem ezt az imádságot. Ma ez sokkal több időt vesz igénybe, mint általában szokott. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! -A kenyered megvan! Csak segítene, ha az evésben is mértékes lennél! -Ez már mindig így lesz? Kritizálsz? Csak teljesítem vallásos kötelességemet, és egyszer csak úgy hirtelen megszólítasz, és a gyengeségeimre emlékeztetsz! -Az imádság veszélyes dolog. Azzal hozzám fordulsz. Kérdéseket teszel fel. Ezáltal teljesen más ember lehetsz. Inkább szeretném nyomatékosabbá tenni, hogy tarts ki az imádságban! És hogy van tovább? -...Merjem tovább mondani? -Mit nem mersz elmondani? Mitől félsz? -Már most tudom, mit fogsz válaszolni. -Előbb azért csak folytasd! -Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek! -Mi van a szomszéddal? -Tudtam, hogy ezzel fogsz jönni! De hát a szomszéd hazugságokat mondott rólam, és emiatt mások a családomról pletykálnak. Még a pénzt sem adta meg, amivel tartozik. Megesküdtem, hogy ezt nem hagyom annyiban! -Akkor mit jelent a te imádságod? -Nem gondolom komolyan. -Legalább őszinte vagy. De jónak találod azt, hogy másokra haragszol? -Nem de talán akkor jobban leszek, ha a bosszúm betelt. Azt fogja legalább kívánni, hogy sohase legyen a közelünkben. -Számodra ez nem lesz jobb, hanem rosszabb. A bosszú ugyanis nem tesz boldoggá. Gondold meg, mennyire boldogtalan vagy most. De én mindent megváltoztathatok. -Meg tudnád tenni? De hogyan? -Bocsáss meg a szomszédodnak, hiszen én is megbocsátok neked. A szomszédodnak is le kell rendeznie a gyűlöletét, a bűneit. De te szabad leszel, ha megbocsátasz, és a szívedben békesség lesz. -Ó, igazad van! Neked mindig igazad van! Belátom, fontosabb, hogy veled való kapcsolatom rendben legyen, mint a bosszúvágyam a szomszédommal szemben. De... ...Na, jó. Megbocsátok. Segíts neki is, hogy megtalálja a helyes utat, Uram! Ha most őrá gondolok, nyomorúságosan érezheti magát, mint mindenki, aki állandóan rosszat tesz másoknak. Kérlek, mutasd meg neki is valamilyen módon a szabadulást! -Na látod! Így talán nem sokkal jobb? És hogy vagy most? -Tulajdonképpen egészen jól. Azt hiszem, ha ma este lefekszem, ez lesz az első alkalom, hogy nem leszek olyan rettenetesen túlfeszített, mint eddig. Talán még jobban is fogok aludni. -Még nem fejezted be az imádságodat. -Igen, igazad van. És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! -Jó, akkor ezt is megteszem. De kerülj minden olyan dolgot, ami kísértésbe vihet! -Mire gondolsz? -Ne kapcsold be a tévét, mielőtt át nem gondolod, mit akarsz megnézni, és érdemes-e? Gondold át, hogyan osztod be az idődet, kikkel barátkozol, miről beszélgettek! Gondolkozz el azon, mi az, ami számodra becses és értékes az életben! Mindenekelőtt arra kérlak, ne csak a szükség idején fordulj hozzám! -Az utolsó mondatot nem értettem. -De hát ezt olyan sokszor megteszed! Valahogy belekerülsz a nehézségekbe vagy egy rossz helyzetbe, és akkor hozzám szaladsz és ezt mondod: "Uram, kérlek, segíts ki ebből, soha többé nem csinálok ilyet." Emlékszel ezekre? -Igen, Uram. Szégyellem magam, sajnálom. -Mindig megőríztelek. De te megtartottad az ígéreteid? -Nem, legtöbb esetben nem. Eddig mindig azt hittem, meg tudom tenni azt, amit akarok, ha a "Miatyánk"-ot elmondom. Például ezt a mai beszélgetést veled nem terveztem. -És hogyan folytatódik az ima? -Tied az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen. -Tudod, milyen dicsőség lehetne ez? Minek örülnék igazán? -Nem, de szívesen megtudnám. Örömet szeretnék szerezni neked. Egyre inkább kezdem érteni, milyen dicsőség lenne, ha valóban követnélek. -Ezzel már a kérdésedet meg is válaszoltad. -Valóban? -Igen, számomra a dicsőség azt jelenti, hogyha a hozzád hasonló emberek valóban szeretnek engem. Jó lenne, ha látnák, hogy a kapcsolat köztünk helyreállt. Miután egyes bűneidet megbeszéltük, és ezek már nem zavarnak bennünket, csodálkozni fogsz, hogy mit fogunk tenni közösen. -Uram, engedd meg, hogy megláthassam, mit tudunk együtt megvalósítani! -Majd meglátod, ezt át fogod élni! -Köszönöm!
|