Együttérzés velünk a nehézségekben és nyomorúságokban

Ha elveszítünk valakit, aki a szívünknek kedves, ugyan ki tudna úgy megérteni bennünket, mint Ő, aki maga is sírt a barátja sírjánál? Ha magányosak vagyunk, kicsoda magányosabb Őnála, aki így panaszkodik: ,,Virrasztok, és olyan vagyok, mint magányos madár a háztetőn" (Zsolt 102,8). Ha elhagynak bennünket a barátaink,ki tudna úgy megérteni, mint Ő, akiről az Írás azt mondja: ,,Akkor elhagyva Őt, mindnyájan elfutottak" (Mk 14,50)? Ha nem értenek meg bennünket az emberek, vagy ha azok, akikkel nehézségeinkről beszélgetünk, nem mutatnak részvétet irántunk, kicsoda érthetne meg jobban bennünket, mint Ő, aki oly magányos volt, mint senki más, és akinek így kellett felkiáltania: ,,...vártam részvétre, de hiába; vígasztalókra, de nem találtam" (Zsolt 69,21). Amikor elmondta a tanítványainak, hogy még azon az éjszakán átadatik az embereknek, hogy meghaljon értük, és hogy a tanítványok közül egy elárulja Őt, kénytelen volt megállapítani, hogy azok alig figyelnek rá, hanem azon vitatkoznak, hogy közülük ki a nagyobb (Lk 22,19-24). Ha világosságra van szükségünk, ki tudna jobban segíteni rajtunk, mint Ő, akiről Lukács evangéliumában hétszer olvassuk, hogy elvonult imádkozni, és egész éjszakákat töltött el imádságban, amikor fontos dolgok álltak előtte?

Ő a mi mennyben lévő főpapunk, aki ott ,,mindenkor él, hogy esedezzék érettünk" (Zsid 7,25). Őt magát most már nem szorontgatják nehézségek. Számára a harc véget ért. De saját harcaiból és tapasztalataiból ismeri a mi küzdelmeinket, és ezért tud rajtunk segíteni.

Ha életem útján nehézségekkel találkozom, ha szorontgatnak a bajok - van segítségem: Krisztus, aki közbelép értem. Síkraszáll értem mindazzal a segítséggel és vígasztalással, amit Isten kegyelme nyújt, hiszen földi élete során megismerte azt hasonló körülmények között. Tudja, hogyan kell megvigasztalnia a nehézségek között vívódó lelket, megad nekem mindent, és bajaimat jól ismerve esedezik értem Istennél. Ha világosságra, vezetésre van szükségem az utamon, Isten mindezt megadhatja. Megkapok mindent, ami szükségemben javamra válik. Ez csak az én ,,Közbenjáróm"-nak, Krisztusnak az érdeme.

Megkapok mindent, mert kértem azokat? Az Úr Jézus már akkor könyörgött Péterért, amikor az még semmit sem tudott az elkövetkezendőkről. Nem, nem azon múlik közbenjárása, hogy kérjük-e Őtőle azt. Szívében az irántunk való kegyelme cselekszi meg mindezt. Megadja nekünk, hogy ,,járuljunk ezért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." (Zsid 4,16).

/Részlet, H. L. Heijkoop: Levelek fiatal hívökhöz c. könyvből/